A mű öregkori ballada, a Margitszigeten keletkezett, ez is párhuzamos szerkesztésű, témája a népéletből származik. A történet alapmotívuma a bűn és a bűnhődés. Asszonyok kukoricamorzsolás közben elmesélik Tuba Ferkó és Dalos Eszti esetét, de a mesébe gyakran beleszövődnek a kintről hallatszódó zajok. A ballada egyik műfaji követelménye, a párbeszéd az elbeszélő és a hallgatósága közt jön létre. A töredezett előadásmód ellenére az utalásokból megalkotható események egyértelművé teszik, hogy az elbeszélő két, egymással is összefonódó sorstragédiát mond el. Dalos Eszti a közösség íratlan szabályait megszegve lett Ferkó szeretője anélkül, hogy a következményeket számba vette volna. Ezért lelki sorvadása és halála sorsszerű büntetésnek is felfogható. Ferkó halálának nem a szerelmi bánat, sokkal inkább az Eszti sorsa miatti lelkiismeret-furdalás az okozója. Eszter bűne az, hogy hagyta magát elcsábítani, Ferkóé pedig az, hogy elcsábította és utána magára hagyta Esztert. A lány a bánatba halt bele és kísértette a fiút, aki nem tudott tovább élni és meghalt.
A szereplők vétsége nincs arányban a következmények tragikus súlyával. A bűn-bűnhődés oksági kapcsolata meglazul, az erkölcsi világrend elbizonytalanodik, szétzilálódik. 2013. november 5. kedd 23:36-kor
vele �lmodsz - Azt danolja: "gyere! j�szte! " Nosza Ferk�, felszalad a bogly�ra, Azut�n vidorabb lesz, majd sebesebb Kapaszkodn�k, de nem �ri, Feje sz�d�l: mi nem �ri?... - Tizenkett�t ver Adonyban: El�g is volt ma reg�lni. -" Lohad a t�z; a leg�nyek sub�ba - �sszeb�nak a le�nyok csuh�ba; Magasan a leveg�ben Rep�l egy nagy leped� fenn: Azon �lve muzsik�lnak, Furuly�lnak, elt�n�ben. (1877. j�lius 15. ) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv Jegyzetek 474. m�telyt: a k�r�dz�k m�j�ban �l�sk�d� sz�v�f�reg. 475. "irt�st": Irtv�ny f�ld, mely kukoric�val vettetik be, s a k�zel erd�k miatt ki van t�ve a vaddiszn�k puszt�t�s�nak. (Arany J�nos magyar�zata) 342. Muzsik�t hall nagy-fenn, messze: Mez�n h�l� emberek sokszor v�lnek magasan a l�gben felett�k �th�z�d� k�s�rtetes zen�t hallani, a (daemoni) zen�szek valami nagy, kiter�lt ponyv�n rep�lnek tova. (Arany J�nos jegyzete) 476. csuh�ba: a tengeri leh�ntott haja (Arany J�nos magyar�zata).
Szederinda gyolcs ruh�j�t szakasztja, T�vis, tall� piros v�rit fakasztja; Hova j�r, mint k�sza l�lek, Ha alusznak m�s csel�dek?... - Soha, mennyi csillag hull ma! - Ti, le�nyok, ne tegy�tek. Tuba Ferk� a legel�t meg�nta, Tovahajtott, furuly�j�t se f�tta; Dalos Eszter nem kis�ri, Maga halv�ny, dala s�-r�: - Nagy a harmat, esik egyre - Csak az isten tudja, m�r' r�. Szomor�n j�r, t�bolyog a mez�ben, Nem is �ll j�l semmi dolog kez�ben; �je hossz�, napja b�gyadt, Szive s�hajt - csak egy v�gyat: - De suhogjon az a munka! - Te, hal�l, vess puha �gyat. K�d�s �szre v�lt az id� azonban, T�rik is m�r a tengerit Adonyban; Dalos Eszter csak nem j�tt ki: Temet�be k�lt�z�tt ki; - Az a Lomb�r nagy harangja! - Ne gyal�zza �rte senki. Tuba Ferk� hazaker�lt sok�ra, Dalos Esztit hallja szeg�nyt, hogy j�ra; Ki-kim�n a temet�be Rossz id�be', j� id�be': - Kuvikol m�r, az ebanyja! - "Itt nyugosznak, fagyos f�ldbe. " Maga Ferk� nem nyughatik az �gyon, Behunyt szemmel j�r-kel a hold vil�gon, Muzsik�t hall nagy-fenn, messze, Dalos Eszti hangja k�zte, - Ne aludj, h�!
Balladai homály, hogy nem tudjuk meg hogyan haltak meg a fiatalok, csak sejteni lehet. Bűnhődésük a szenvedés, amit egymásnak okoztak. A szerző Dalos Esztit kedves, ártatlan árva lánynak írja le, talán menti is őt azzal, hogy nem volt, aki vigyázzon rá. Ferkó viszont csapodárságával ellenszenvessé válik az olvasó számára is, büntetését jogosabbnak érezzük. Ahogy mesélik a történetet, kívülről egyre félelmetesebb zajok hallatszanak: vadkan, kuvik, majd az éjjeli harangszó. Ezek előre jelzik a tragikus végkimenetet is, hisz a kuvikot halálmadárnak tekintik, a harangszó a temetői lélekharangot juttatja eszünkbe. Ez jelképezi, hogy a történet egyre rosszabbra, komorabbra fordul. A művet motívumismétlés fogja közre: A mese elején még furulyaszó hallatszik, amikor Eszterék együtt sétáltak a mezőn. A versben eltűnik a furulyaszó, de a végén ismét előbukkan: az égből dalolnak Esztiék, egymáséi lettek, még ha a halál után is. A történet mindkét hősét beszélő névvel nevezi meg a történetmondó, mindkét vezetéknév a zenével van kapcsolatban.
Az utazó trailer rentals, 2024