"A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hódítani, és ebben segít többek között a mese is. " (Csukás István) "A mese örök, mindegy, hogy mi a technikai körítés. Mindegy, hogy a gyerek számítógépezik, mert a kíváncsiság, ami gyerekké teszi, az megmarad. " (Csukás István) "A mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó, semmi sem magától működik rendben. A hős épp azért jár be egy utat, hogy széppé, jóvá, működővé tegye maga körül mindazt, ami rút, rossz vagy működésképtelen. " (Boldizsár Ildikó) "A mese a szimbólum, amely mögött az igazság rejtőzik. " (G. Hajnóczy Rózsa) A Magyar Népmese Napját a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére ünnepeljük meg 2005 óta. Céljuk az volt, hogy a népmesék fennmaradjanak és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozódhasson az új generációkra.
Így aztán minden odalett, ami volt. Mehettek vissza az eceteshordóba. A három vándorlegény A csuka büntetése A fekete madár A bugyelláris, a pipa meg a... A fecskék A teve meg az egér A bátor tengelice A csökönyös kiselefánt Az ostoba és a furfangos A tulipánná változott királyfi A bűvös ásó Mese a tündérfeleségről A három kismalac A kecskegida és a farkas A nyúl meg a tavaszi hó A bajkeverő menyét Tükrös Kata Kutya-macska barátság Civakodás A gombakirály A cinke meg a szél A kék sakál Palkó és a szamara A nyúl és az elefánt Az oroszlánfejű szamár Miért alszik a medve télen? Mi gyávább a nyúlnál A róka mint pásztor A szarvas aki magát csodálta A kincset érő drága cicák A csillagruha A gazdag szegénysége Mese az eltévedt kisverébről A bűvész és a lány A mosómedve meg a csiga Borsószem-hercegkisasszony Cinegenaptár A kisegér nagy utazása A kacsa meg a kígyó A molnár, a fia meg a szamár A kakas gúnyája A kovács és a sárkány Rókáné asszony keresztelői Kinek szól a kakukk Az "aranykezű" cipészmester
– Minden meglesz! De a következő pillanatban az eceteshordó is eltűnt, s a szegény ember meg a szegény asszony egy szép házban találták magukat. Boldogok voltak – sokáig még veszekedni is elfelejtettek. Egyszer aztán azt mondta az asszony: - Meguntam ezt a házat, szeretnék palotában lakni, selyemruhában járni, hintóban ülni! - Jól van – mondta az ember. S megint tapsoltak hármat. Újra jött a fekete madár – és most is azt mondta: – meglesz! S eltűnt. De eltűnt vele a ház is, az istálló, az ól az udvar – és egy gyönyörű palota kertjében találták magukat, az asszonyon selyemruha volt, az emberen bársony, s az aranyos hintó is ott állt befogva – akár rögtön beülhettek volna. Így éldegéltek egy darabig boldogan – míg csak az asszony meg nem kívánta, hogy királyné legyen, az ura meg király. S tapsoltak újra hármat. Jött a madár – s az asszony odakiáltotta neki: - Királyné akarok lenni! De alighogy ezt kimondta, a palotára nagy fekete felhő szállt, s a fekete felhő közepéből hatalmas hangon így kiáltott a fekete madár: - Takarodjatok vissza az eceteshordóba!
Értette ám a szöveget egy arra vetődő vándor, aki rengeteg pénzt ajánlott a szegény embernek, ha megsüti neki a madarat és megeheti a szívét meg a máját. A szegény ember éhes gyerekei a serpenyőből éppen e két darabot lopták ki, így a madár szárnyai alatti titokzatos... KÉPEK VIDEÓK
Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Semmijük se volt, se házuk, se kertjük, csak az ég a fejük fölött. S hogy mégse csurogjon az eső a nyakuk közé, egy eceteshordóban laktak. Ha bemásztak a hordóba, ha kimásztak belőle, egyformán sokat veszekedtek, de annál kevesebbet dolgoztak. Egyszer bemenekült hozzájuk az eceteshordóba egy fekete madár, s kérte, hogy meghúzódhasson náluk, amíg a vércse továbbrepül. Az ember meg az asszony barátságosan megápolták a madarat, s mikor a vércse it továbbállt, útnak eresztették. A fekete madár megköszönte jóságukat, s így szólt: - Ha valamit nagyon szeretnétek, csak tapsoljatok hármat, mindjárt itt leszek, s amit kívántok, megteszem. Ők meg tanakodni kezdtek, mit kérjenek. Megegyeztek, hogy először is egy szép házat kívánnak, tele kamrával, pincével. Legyen az istállóban tehén, az ólban disznó, az udvaron baromfi. S mindjárt tapsoltak hármat. A fekete madár meg is jelent rögtön, s azt mondta: – Köszönöm a figyelmeztetést – mondta. – Majd résen leszek.
Kustár Zsuzsa iparművész: Az égigérő fa meséje (goblein) A magyar mesevilág páratlan az egész világon. Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt. Nem ismerik még nyelvtani szinten sem, mert egészen egyszerűen nincs szavuk rá. A magyar népmese gazdagsága, sokfélesége egészen egyedülálló. Kifejeződik benne az igazságba vetett hit, a játékosság, a csoda öröme, a kaland szeretete, mindaz, ami az elbeszélésben gyönyörködtetni tudja az ismeretlen világokat ismerni áhító hallgatót. A népmese lelkünk tápláléka, amely a súlyosabb ráébredéseknél a lelket csodákkal könnyíti, a nehézségeknél rejtett segítőket ad, és a mindennapok szigorára a határtalan szabadsággal felel. Szabadságunk van abban, hogy a mese szövetébe rejtező örökségünkből és táplálékunkból mennyit és mit látunk meg. Ha felülünk a népmese táltos lovára, megmutatja, mit kell tennie a szerencséjét keresőnek, az elüldözöttnek és annak, aki valaminek híján van. A mesehősök figyelő szemmel és nyitott szívvel haladnak útjukon, akárcsak a rácsodálkozó és útját kereső gyermek.
Az utazó trailer rentals, 2024