A századvégi Magyarországon egymásra torlódva élnek együtt a több évszázados feudális maradványok és a megkezdődött polgárosodás jelenségei. A megkésettség, az "alkalmas idő"', az időszerűség kérdései foglalkoztatták MIKSZÁTH KÁLMÁNT (1847-1910) az Új Zrínyiász írásakor is (1898), de már a Beszterce ostroma is korok, életmódok kontrasztjára épül (1894-95). A regény világában más szempontból az eszmények és a valóság ellentéte a fő téma. Mikszáth azt kutatja, hogy milyen szerepet tölthetnek be a magasrendű eszmények a századforduló felé közeledő magyar társadalomban. Ezt azért is fel kell vetni, mert a Beszterce ostroma tárgyi alapjául egy képviselőtárs (nevezetesen Pongrácz Károly) anekdotája szolgált MIKSZÁTH számára. Az író regénnyé kerekítette az érdekes történetet. A regényben Pongrácz István, a nedeci vár ura középkori szokások, törvények, erkölcsök szerint él, a XIX. századi jelentói érintetlenül. Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség érvényesül – és feudális jog is, a brutális erőszak is.
A szépet bele kell látni a sivár jelenbe – ez KRÚDY világához vezet át.
Szilárd értékrendje különbözteti meg a regény további szereplőitől, ezzel magasodhat az örökké marakodó Trnowszky fivérek, vmint a Behenczyek fölé. Szereplőin keresztül fejezte ki M. éles társadalombírálatát. Szereplőinek többsége, legyenek azok közemberek, dzsentrik, polgárok v arisztokraták, negatív figura, bár ebből a csoportból egyértelműen kiemeli az értelmiségi T. György orvost, vmint T. Emil ügyvédet. A jóindulatú Blázy polgármester is a pozitív oldalon áll, ellentétben a regény legellenszenvesebb szereplőivel, T. Péterrel és Gáspárral, akik egyértelműen a XIX. sz-i polgárságot jelképezik. A romantika és a realizmus stílusjegyeit egyaránt magán viselő regény négy szerkezeti egységből áll. Az első kettő részben két külön szálon, egymástól függetlenül zajlanak az események, amelyek a harmadik egységben fonódnak össze. A megoldás a negyedik részben következik be. A regényidő fontos eszköz a BESZTERCE OSTROMA hatásmechanizmusában. A történet az 1870-es években játszódik, P. gróf viszont a XVII.
A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban eb- ból a szempontból éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsi zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és a törtetés, az eszméknek anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapásai ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselője távozik – a mű világából. Pongrácz István irodalmi előképe Don Quijote. Nem véletlen, hogy a várúr a cselekmény során (Motesiczky Erzsébettől) ajándékba kapja CERVANTES regényét – mély megrendüléssel olvassa. Örült-e a gróf? Az író nem dönti el a kérdést, felvetését is lényegtelennek tarthatta. A sugallt tanulság azonban az, hogy a magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedést – a korabeli magyar társadalomban aligha lehetett ez az egyetlen idejétmúlt jelenség. Még statisztálnak is az ismerősök és rokonok, együtt játszanak a várúrral – amíg életveszély nem kezd fenyegetni.
Az utazó trailer rentals, 2024