; ford. Feig András; Ulpius-ház, Bp., 2000 Hamvazószerda; ford. Juhász Viktor; Ulpius-ház, Bp., 2003 (Ulpius modern könyvtár) Források [ szerkesztés] Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4 Ethan Hawke a -n (magyarul) Ethan Hawke az Internet Movie Database oldalon (angolul) További információk [ szerkesztés] Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 85473576 LCCN: n93050987 ISNI: 0000 0001 1450 5331 GND: 120866943 SUDOC: 075944987 NKCS: xx0027996 BNF: cb13990813j ICCU: 099224 BNE: XX1172913 KKT: 00536680 BIBSYS: 98014472
Toller széthulló karaktere emocionális légüres térben zuhan valahova, legyen az a meghasonulással kéz a kézben járó megvilágosodás, vagy akár az önbíráskodás tébolya. Ahogy a Krisztus utolsó megkísértése és a Taxisofőr (de meg lehet említeni az Amerikai dzsigoló t, A kísérő t [ The Walker] és a Könnyű altató t [ Light Sleeper] is), A hitehagyott is az Isten ege alatt magányosan vergődő, segítetlen, saját érzéseiben és gondolataiban sodródó, örökké a megváltást kereső-kutató ember aszketikus önvizsgálatának kimerítő, hipnotikus tanulmánya. Ahogy Bickle, Toller is naplót vezet félelmeiről, kételyeiről, érzéseiről. A naplónarráció ősforrása Robert Bresson Egy falusi plébános naplója című alapműve. Schrader Bressontól nem csak a naplózást kölcsönözte, hanem figuráinak archetípusát is. Toller (és Bickle) és Bresson papja (és Zsebtolvaj a) között nem véletlenül érezhető jelentős hasonlóság spirituális (hitbeli zavar) és fizikai (hastáji fájdalmak) attribútumaik terén. Schrader meghajtja fejét a francia mester előtt, akinek műveit, rendezői stílusát Yasujirō Ozu és Carl Theodor Dreyer filmjeivel egyetemben az 1972-es A transzcendentális stílus a filmben című közel 200 oldalas esszéjében sajátos koncepció mentén vizsgálta.
Érdekes azonban, hogy míg a schraderi transzcendens stílusban nem kívánatos a heves, érzelemkifejező kameramozgás, addig A hitehagyott ban Toller mentális és fizikai állapotának folyamatos hanyatlásával párhuzamosan egyre inkább elszabadul a kamera, ami a film irdatlanul feszült zárlatában katartikus táncot lejtve öleli körbe a papot és Maryt – az érzelmek pedig elszabadulnak. Szerencsére Schrader nem vette át Bresson elidegenítő személytelenségét, saját stílusát meghökkentő módon egészíti ki: az Andrej Tarkovszkij Tükör jét és Áldozathozatal át idéző levitáció-jelenetben a szerző beemeli a film stiláris-atmoszférikus alaphangjával bámulatos esztétikai konfrontációba lépő mágikus realizmus absztrakt vizualitását. A látottak után pedig senki sem fogja azt érezni, hogy csak és kizárólag ez a világ létezik. A hitehagyott ugyan témáiban idézi Darren Aronofsky legutóbbi egotripjét ( anyám! ) és Martin Scorsese Némaság át is, Schrader filmje azonban erősebb azoknál. Az anyám! -nál egyértelműen artikuláltabban, tisztábban fogalmazza meg a főhőst mozgató teológiai, környezeti, egzisztenciális motivációkat.
A színész maszkszerű arca remekül illik az emberek között gyakorlatilag rejtőzködő figurához, aki minden pillanatban robbanással fenyeget. Ahogy Ernst Toller lassan belemerül az öngyilkos merénylőkről készült videók tanulmányozásába, már el is érkeztünk távoli rokonához, Travis Bickle-höz. Ám ami a tálalást illeti, a Taxisofőr és A hitehagyott nem is különbözhetnének jobban. Schrader előszeretettel hozza a nézőjét kényelmetlen helyzetbe. Filmje lassú, vágás nélküli jeleneteket használ, kerüli a megszokott beállításokat és a zenehasználatot, és mindezeken felül keskeny, 1:33-1-es képarányban készült. Az író-rendező megvonja a könnyű emésztéshez szükséges "enzimeket" a nézőtől. A lelki folyamatok teljes megértéséhez szükséges információkat gyakran elhallgatja, ezáltal elevenebb intellektuális párbeszéd alakulhat ki a néző és film között. Ebben a tekintetben Schrader terve be is válik, filmjéről süt a komolyság és a minőség, és még éppen az unalmon innen sikerül lekötnie a nézőjét. A hitehagyott azon ritka drámák közé tartozik, melyek az olyan úgynevezett "nagy" dolgokkal szembesítenek, mint az élet alapvető tragikussága, a bolygó pusztulása, a hit, de mindezek kicsiben, egy személy sorsán keresztül csapódnak le.
Ethan Hawke Ethan Hawke a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2009-ben Életrajzi adatok Születési név Ethan Green Hawke Született 1970. november 6. (49 éves) Austin, Texas Amerikai Egyesült Államok Házastársa Uma Thurman (1998–2005) Gyermekei Maya Hawke Pályafutása Iskolái New York Egyetem Carnegie Mellon Egyetem Hun School of Princeton University of Texas at Austin Aktív évek 1985 - napjainkig További díjak Donostia Életműdíj (2016) Ethan Hawke IMDb-adatlapja A Wikimédia Commons tartalmaz Ethan Hawke témájú médiaállományokat. Ethan Hawke (eredeti neve: Ethan Green Hawke) ( Austin, Texas, 1970. –) amerikai színész, író. Élete [ szerkesztés] Hawke szülei a születése idején a Texasi Egyetem diákjai voltak, és öt évvel később elváltak. 1980 -ban édesanyjával Atlantából New Yorkba költöztek. Iskoláit a Packer Collegiate Institute-ban és a West Windsor-Plainsboro High School South-ban végezte. 1988 -ban végzett a Hun School of Princeton-ban, majd a McCarter Theatre-ban dolgozott. Első szerepét 12 évesen ( 1982) játszotta el.
Ernst Toller, az Aposztata Aposztata, latin szó, hitehagyottat jelent, olyan ember, aki elvesztette vallási meggyőződését. A film eredeti címének magyar fordítása csak részben pontos, némiképp spolier is, de az biztos, hogy teljes egészében nem fedi le a főszereplő lelki állapotát a film történései során. A First Reformed első sorban a hitről, a meggyőződésről szól. Lehet ez vallásos hit, de elkötelezettség is egy ügy mellett. De legalább ennyire szól bűnökről, belső meghasonulásról és annak vizsgálatáról, hogy vajon a bűneinkre, az eltévelyedéseinkre milyen módon találhatunk, vagy kaphatunk megváltást, illetve mik azok a penitenciák, amiket le kell rónunk mindezért. Az Ethan Hawke által zseniálisan alakított lelkész... több»
Úgy is mondhatnám, a valaha szigorú kálvinista nevelést kapó, ma is a hitben élő rendező a világban uralkodó nehézségek ellenére is a reményt találó főszereplőben hisz. Scorsese Taxisofőrénél is szorosabb kapcsolat fűzi A hitehagyott című filmet Ingmar Bergman Úrvacsorá jához. A svéd rendezőzseni 1960-as években készült magány trilógiájának középső darabja nemcsak hogy referenciapontja A hitehagyott nak, hanem konkrét remake-ről van szó. Az eredeti történet kiindulópontja nem a környezetvédelem, hanem az atombombától és a globális háborútól való félelem, a magány és az Isten által elhagyott ember viszont továbbra is univerzális. Mire elég hát A hitehagyott? A modern ember egzisztenciális válsága ugyanolyan mélyen áthathat minket most, mind Bergman klasszikusában. A két rendező életművének egyenletességében és hatásában azonban van különbség. Paul Schrader filmjét a kétségtelenül látványos minimalista, hiányközpontú kamerakezelés mellett a főszereplő teszi felejthetetlenné. Ethan Hawke átlényegült játéka az alkohollal és betegséggel küzdő, magányos lelkész szerepében – aki a film végére mégis nyugalmat lel – figyelemre méltó.
Az utazó trailer rentals, 2024