Thalis Silvenier: Neked adom lelkem Csendes az éj, az égen ezer cs... illag. A Hold égi útján felfelé ballag. Telt arca fentről a Földre mosolyog, Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog. Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém! Én vigyázom álmod ezen az estén. Csendes már minden, a nappal véget ért, Helyét az estnek adta, aludni tért. Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed. Felejts el mindent, én fogom a kezed. S ha hallod majd a csengettyűk dallamát, Feltárom előtted lelkem kapuját. Valahol messze, egy manó útra kel, S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel. Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang, Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang? Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod Az előttünk nyíló mesés világot, Ahol ezer csoda és varázslat vár, Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már. Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más. Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás. Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma: Lelkemnek mélye, az álmok világa. Ez az a hely, amit magamban hordok. Ha rád gondolok, mindig itt vagyok.
Reményik Sándor: VÉGRENDELET.. | Versek, Idézet, Mondások
Együtt veled, mert Rólad szól az álmom, Náladnál fontosabb nincs e világon! Senki más nem látja, nem ismerheti, Álmaim kapuját fel nem törheti. Mások előtt e helyet zárva tartom, S a kulcsát most Tenéked átadom. És lesz egy Hang, mely mindent megmutat, Segít Neked, hogy megtaláld az utat Ami elvezet Téged a lelkemhez. Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez! Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam! E mesés világot Neked alkottam. See More Nyikolaj Zabolockij: Öregség Csendes, szerény, ősz mind a kettő, né... zik az arany lombokat, emennél bot, annál napernyő, sétálnak, míg leszáll a nap. Beszédük túl szegény szavakban, nem szóból, szemből értenek, de lelkük, szájnál pontosabban, derülten, szüntelen cseveg. Csupán hétköznapokat éltek itt lenn, hol a homály örök, s mint éltető láng, lassan égett a szenvedés fejük fölött. Összetörtek, megnyomorodtak gyarló-voltuk súlya alatt, de élő lelkük egybeolvadt közben, s örökre egy marad. S egy kis darabja a tudásnak föltárult éltük estelén, hogy a boldogság semmi más, csak szárazvillám a nyár egén.
Oly ritkán villan, oly titokban, s az ára oly sok szenvedés! A fénye oly korán kilobban, s mindörökre sötétbe vész! Bárhogy becézed tenyeredben, bárhogy szívedre öleled, kit hajnal szült, fénylő nyeregben elvágtat, s nem marad veled. nézik az arany lombokat, Mindkettőnek könnyebb a sorsa, elmúlt, mi fájt valaha rég, és lelkük, mint a gyertya csonkja, árasztja végső melegét. (Kálnoky László fordítása) See More Arany János: Reg és est Szeretem a reggelt, Mikor a jegenyék sudar... ára Legelébb esik a Születő nap arany sugára S kiderűl a vidék, Szine, illata, hangja föléled: Tova még, tova még! Enyim a nap, enyém az élet… Ah, az est! Bágyad akkor elme, test; Hazaszáll a megtört lélek; Nő a lombárny… félek, félek. Mit hozál ma, vándor szellem, Hogy holnapra fölemeljen? … Boldog, ha visszanéz a mára Öntudatod nyájas sugára! See More
Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek. ‹ Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra (Boci, boci... ) fel Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben ›
Reményik Sándor - VÉGRENDELET | Végrendelet, Youtube, Versek
Az utazó trailer rentals, 2024