"A szarvasbogár ugyanúgy verekedésre használja az agancsát, mint a szarvasok. Ám ez akadályozza is a hím szarvasbogarat a mindennapi életben" - mondta a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményének vezetője. Éppen ezért a nősténynek nincs is agancsa, mert nem engedheti meg magának az ilyen energiapazarlást. Kifejtette: a nőstény szarvasbogár első látásra nagyon különbözik a hímtől: normális méretű rágói vannak. A hímnek az elülső lábszára vékony, míg a nőstényé ásásra alkalmas szerv, mivel a petéket el kell ásnia a földbe. "Az agancs az ivari kiválasztódás eszköze: minél nagyobb agancsú a hím, annál nagyobb eséllyel győzi le a vetélytársait, és annál nagyobb eséllyel szerez párt magának" - indokolta Merkl Ottó. Hozzátette, hogy ennek persze van egy felső határa, mert minél nagyobb agancsú a hím, annál nehézkesebb, nehezebben repül. "Ezért néha a kis hímek a verekedő nagy hímek mögött, más pályán megközelítik a nőstényeket, és így ők is célt érnek" - közölte a vezető. Merkl Ottó elmondta, hogy a legendák szerint 13 centis is lehet egy szarvasbogár, de ilyet valójában még soha senki sem látott.
A Lamprima adolphinae Új-Guineában őshonos, de Japánban is megtelepedett ( Cosmin-Ovidiu Manci felvétele) A roppant fegyver hossza néha akkora, mint a bogár teste maga. Rágásra alkalmatlan, a bogár harcra használja a vetélytársakkal vívott küzdelemben, illetve a nőstények előtt parádézik vele. Az agancs méretét befolyásolja a lárvakorban elfogyasztott táplálék mennyisége és minősége, de az öröklött tényezők szerepe legalább olyan fontos. A Prosopocoilus giraffa Indonéziában és Indokínában terjedt el (forrás: Vietnam rovarai) A nagy rágójú hímek előnyben részesülnek a párválasztás során, ám ezért nagy árat fizetnek: gyengébbek a szárnyizmaik, fejletlenebb a szemük, és sokkal nehézkesebben repülnek. Emiatt a kis agancsú, mozgékonyabb hímek gyakran learatják a babért a verekedő kolosszusok háta mögött, így az ő genetikai anyaguk is bőséggel megjelenik a populációban. Ez a kiegyensúlyozó hatás végül is határt szab annak, hogy a rágó még nagyobbra nőjön, és még inkább akadályozza gazdáját a mozgásban.
(Németh Tamás felvétele) Az egzotikus szarvasbogarak válogatása januárban megtekinthető a múzeum Ludovika téri fogadócsarnokában. Az Erimtan Múzeum Ankarában Baselitz. Újrajátszott múlt Kiss Múzeum múzeumaspiráns
A gyümölcsből – ha már elesszük az őzek és a vaddisznók elől – lekvárt érdemes készíteni. A fájából pedig óraműhöz fogaskereket. Az év gombája 2017-ben: a világító tölcsérgomba Szintén gyönyörű, ám roppant mérgező: a Magyar Mikológiai Társaság leírása szerint egyik népi neve "hánytató ravaszgomba", amely az általa okozott mérgezésre (gyomor -és béltünetes, azaz gasztrointesztinális mérgezés) utal. Fogyasztása után viszonylag rövid lappangási idő (1/4-2 óra) után heves hányást, hasmenést okoz. Egészséges emberben a mérgezés nem okoz halált, de nagyon kellemetlen. Hát lehet nem imádni? Főleg, hogy könnyen összekeverhető más fajokkal, ezért az egyik leggyakrabban mérgezést okozó gomba Magyarországon. Az év vadvirága 2017-ben: a hóvirág A közismertsége miatt röhejes előnnyel alázta a mocsári gólyahírt és a turbánliliomot. Hol vannak azok a nemes küzdelmek 2016-ból, amikor véres csaták után a kockásliliom tündöklött ki a mezőnyből! Az év hüllője 2017-ben: a mocsári béka Belekékül a szerelembe.
A kifejezés Linné tanítványától, a dán Christian Fabriciustól (1748–1808) származik. Érdemes megemlíteni, hogy Linné az általa 1758-ban bevezetett Libellula genusznév alatt (illetve a Libellulidae családban) sorolta fel az akkor ismert szitakötőfajok mindegyikét. A ma is érvényes laposhasúacsa-félék (Libellulidae) családnév természetesen sokkal szűkebb értelmű: csupán egyike a szitakötőkön belüli számos csoportnak. A Libellula genusznév az alapja többek között a francia "libellule", a holland "libel", a német "Libelle", az olasz "libellula", a román libelulă (szitakötő) kifejezésnek. A latin libellula pedig a libella (mérleg) szó kicsinyített alakja. Először Guillaume Rondelet (1507–1566), francia orvos és természetkutató alkalmazta egyes kisszitakötők lárváira, melyeknek T-betű alakú feje az akkor már jól ismert pörölycápára emlékeztette a kutatót. A hatalmas halat különleges fejformája miatt korábban a "tengerek vízszintmérőjének" gondolták. Akkoriban egy hasonló alakú vízszintező készülék volt használatban, mely azóta már régen eltűnt.
Általában nagyobb csoportokban terem, a csészék 2-4 cm hosszú nyél végén terülnek ki. Nem ehető, korhadékbontó faj. ízletes kucsmagomba (Morchella esculenta) A tavaszi étkezési gombagyűjtés egyik fő célpontja. Nagy termetű, süvegét kívülről méhsejt szerű bemélyedések, belülről egyetlen nagy üreg alkotja. Ízletes de alaposan meg kell főzni! vörös rovarrontógomba (Cordyceps militaris) Ez a narancsos-vörös színű gomba a talajban lévő rovar bábokon él. A rovar pusztulása után jelennek meg a gomba termőtest tartó párnái (sztróma). Viszonylag ritka, nem ehető faj. Az Év Gombája 2020 győztes faját az október 18-20. között megrendezésre kerülő Országos Gombakiállítás megnyitóján a Magyar Mikológiai Társaság elnöke, Albert László hirdeti ki. 2020 rovara: Tavaszi álganéjtúró 2020-ra is három rovarfaj közül lehetett választani. Közös bennük a lebontó tevékenység – jelöltjeink mindannyian e létfontosságú, mégis kevés figyelmet kapó feladatkör szakértői voltak. -írja a Tavaszi álganéjtúró - Balogh Diána, A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is.
Az utazó trailer rentals, 2024