Tudja-e így teljesíteni az alku ráeső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat? 4. Maas - Árnyak királynője (Queen of Shadows) Első a bosszú, a többi várhat… Celaena Sardothien mindenkit elvesztett, aki a szívéhez közel állt, végül mégis visszatért a birodalomba, hogy bosszút álljon, felszabadítsa egykor dicsőséges királyságát és szembeszálljon múltja árnyékaival… Tiszta szívéből elfogadta, hogy ő Aelin Galathynius, Terrasen királynője. De mielőtt visszaszerezné trónját, harcolnia kell. Küzdeni akar unokatestvéréért, aki harcosként az életét is kész feláldozni érte, a barátjáért, aki egy borzalmas tömlöcben sínylődik és a kegyetlen király rabságában tengődő népéért, akik rendületlenül várják eltűnt királynőjük dicső visszatérését. A New York Times bestseller sorozat negyedik kötetében folytatódik Celaena szenvedélyes és időnként fájdalmas epikus utazása, mely fenekestül forgathatja fel az életét. 5. Maas - Viharok birodalma (Empire of Storms) A világot az álmodók mentik meg és építik újjá.
Veszekedések, rivalizálások, cserbenhagyások... De vajon ki nyeri az Iskolák Országos Versenyét? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen elégedett voltam az Ég veled del. Persze, ismét tökéletesen kikapcsolt, az első fejezeteket csak úgy faltam, tetszett Leiner újdonsága, hogy ezúttal komolyabb felhang ot is adott a főszereplőnek, nemcsak a gimis szenvedést és a szerelmes vívódásokat. Bár őszintén féltem, hogy esetleg átesik a ló túloldalára és egy idő után sok lesz és... nem aggódtam alaptalanul. Hanna személyisége tetszett, bár engem az előző Leiner-lánykarakterek se kergettek az őrületbe, mint mindenki mást, ám éreztem a karakterén, hogy magába szívott egy kicsit Beki mártírságából. Fogalmam sincs, min mehetett Hanna keresztül, hatalmas szerencsémre, és nem is szeretném, tudom, hogy az örökös "bűntudatom van, amiért jól érzem magam, miközben anyu meghalt" érzés teljesen normális és szomorú. De sokszor gyermeteg volt. Mindenki tudja, hogy az édesanyja nem akarná, hogy miatta marcangolja önmagát a bűntudat miatt.
A 2018-as évben rengeteg könyv fordult meg a kezeim között. A végső szám 150 fölötti. Ebből 68 kötet volt olyan, melyre illik a romantikus címke is. Ez elég sok regény, mégis, ezek közül mindössze hét volt, mely igazán kiemelkedett a könyvek tengeréből. Ezeket szeretném most nektek bemutatni. A kiemeltek között nem állítottam fel belső sorrendet. Nem is igazán lehetne, mivel mindegyik másként különleges a számomra. Colleen Hoover: Confess - Vallomás A Confess engem teljesen elvarázsolt. Olyan erős érzelmi töltettel indul, ami túlcsordult a szívemen. Az első lapokon megragadt, s ha lenne is hibája, egyszerűen az sem érdekelne, mert pont így szerettem meg, ahogy van. Senki sem tökéletes - a könyvek sem, s pont ettől vált igazán szerethetővé. Szerettem az egyedi gondolatokat, a visszatérő szófordulatokat, melyek erős nyomatékot adtak a szavak mögötti érzelmeknek. Szerettem az illusztrációkat, melyeket képes voltam percekig elnézegetni. Csak ennyi időre álltam le az olvasással, míg visszatértem a képekhez.
Remélem, amint több dolog kiderül róla a második kötetben, ez megváltozik. A többi karakter ugyanaz a bohókás, őrült bagázs, akit már megszokhattunk. Egy-nap-láb-nap Lóri az egyik kiemelkedő kedvencem, tipikusan semmi értelme a karakternek, mégis imádnivaló és humoros. Leiner Laura valahogy nehezen szakít az előző történetei karaktersémái val, így kaptunk egy maximalista sportoló t ( Bernadett), aki kicsit Kingára hajaz; valamint egy c söndes pipogya okoská t ( Zsombi), aki akár Gábor is lehetne. A kitartó és felnőtthöz egyáltalán nem illően szerencsétlen Kocsis igazgató és a gyerekesen bárgyú bombázó plázacica Titanilla tanárnő akár A Szent Johanna Gimi ből is előléphettek volna. Bár csöppet sem reális karakterek, mégis tetszettek, mert beleillettek a képbe, és mert Leiner könyveiben sokszor a szürrealitás a lényeg. Hiányzik Máday... A verseny maga aranyos volt, a feladatokat nem mondanám nagy durranásnak, legalábbis nem akkorának, amekkorára felfújják a dolgot, de kedvesen teljesíthetőek.
Egzotikus kaland egy ismeretlen vidéken, intrikával és szenvedéllyel fűszerezve. Szívem szerint mindenkinek ajánlanám, de ehhez a könyvhöz meg kell érni. Történelmi romantikus kedvelőknek, kalandkeresők figyelmébe ajánlanám, akik tisztában vannak azzal, hogy az élet sokszor elvesz, de még többet ad. Ha szeretnél még többet tudni róla, akkor kattints ide. Rachel Higginson: Szerelem 5 lépésben Ritkán érzem könyv kapcsán azt, amit a Szerelem 5 lépésben váltott ki belőlem. Egyfelől órákig tudnék róla mesélni, alaposan kirészletezve, milyen hatással voltak rám az egyes jelenetek. Másrészről viszont ott van az a gombóc a torkomban és a friss seb a lelkemen, ami nem engedi, hogy bármit is mondjak. Annyira közel került hozzám Liz története, hogy túlságosan személyesnek érezném, ha kiadnám az általa kiváltott gondolataimat. Mert ezt mindenkinek magában kell feldolgoznia. Ahogy minden ember másként éli meg a gyász különböző egységeit, úgy a Szerelem 5 lépésben című könyvre is mindenki máshogy fog tekinteni.
Amitől a falra másztam az a versenyhelyzet kiemelése volt, hogy úgy mondjam. Én magam is vettem már részt versenyeken, nem ilyen egynyároson, de könnyen el tudom képzelni magam egy ilyen szituációban is. A regény elején minden humorra van véve ezzel kapcsolatban, barátkoznak, szövetségeket kötnek, persze megérkezik az előző év totál lenéző és sznob nyertescsapata is, akik ismét nyerni akarnak. Mert mi a nyeremény, egy milliárd dollár, vagy mi? A regény második fele ezért is vált számomra fárasztóvá. Amint elkezdtek kiesni a csapatok, Hanna és a többiek folyamatosan mantrázták, hogy ez egy verseny, ide nyerni jöttünk, nem haverkodni. Itt nem lehet barátkozni, nem szövődhetnek szerelmek. Verseny. Verseny, verseny, verseny. Ez nem az Olimpia. Ez csak egy gimis nyári verseny, azért nem kell ezt ennyira komolyan venni. Van egy olyan érzésem, hogy emögött is az írónő egyfajta kritikusabb világnézete állhat, amit egyébként osztok és szeretek is, és ami leginkább a Bexi sorozatában érződött a popszakma irányába, bár ott enyhén túlesett már a ló túloldalára.
Kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert valószínűleg én is úgy érezném magam, mint Hanna, mégis valamiért idegesítő volt olvasni már a végefelé. Lehet, hogy érzéketlen volnék? Kornél karakterével már több problémám volt. Eddig minden Leiner fiút sikerült valamiért megszeretnem. (J ó, kivéve talán az Akkor szakítsunk regény esetében, de az a kötet nem történt meg. ) Cortez egyszerűen Cortez. A Bábel ben szinte minden fiúkarakter bájos volt, valahogy Abdul ugrik be, meg Boldi, de ő más tészta. Márk szintén csak Nagy Márk. De Kornél? Olyan... semmilyen lett a karaktere. Hanna mellé egy megértő fiút akart az írónő, aki nem faggatózik, nem kíváncsiskodik, sokat hallgat, megértő, mégis érdeklődő. Hát ez Kornél, de a sok hallgatásból inkább egy hatalmas unalomfaktor lett. Minden egyes alkalommal, mikor Hanna magában értékelte, hogy Kornél inkább hallgat és nem kérdez rá semmire, akkor én grimaszoltam, és arra gondoltam, azért végre mondhatna már valamit. Akármit. Így egyszerűen egy kidolgozatlan, felszínes és bárgyú fiú lett belőle.
Alig kezdődött meg Aelin Galathynius hosszú útja a trónjáig, máris háború fenyeget. Útja során elveszített, de szerzett is szövetségeseket, barátságok köttettek és szakadtak meg, miközben a mágikus erőt birtoklók és azt nélkülözők is konfliktusba kerülnek. Aelin szíve az oldalán harcoló hercegé, hűsége pedig a védelmére szorulóké, akikért mágiája utolsó cseppjét is kész odaadni. Ám a múlt borzalmas bugyraiból szörnyetegek bukkannak fel, és a sötét erők felsorakoznak, hogy leigázzák a birodalmát. Egyetlen esélye marad, egy kétségbeesett küldetés végrehajtása, ami a végét jelentheti mindannak, ami Aelin számára drága. A kirobbanó sikerű Üvegtrón sorozat lélegzetelállító ötödik kötetében Aelin válaszút elé kerül: mit és kit áldozzon fel azért, hogy megakadályozza Erilea széthullását.
Az utazó trailer rentals, 2024